Farsang hagyománya

Magyarországon a farsangi időszak Vízkereszttől a  Húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz húshagyókeddig, vagy hamvazószerdáig. Utolsó három napja "a farsang farka", vagyis a „Kisfarsang”, amely a fékevesztett öröm és mulatozás ideje, a nagyböjttel ér véget.

A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni.

A FARSANG JELES NAPJAI:

• Január 6. -  Vízkereszt : a karácsonyi tizenketted zárónapja
• Január 22. - Vince napja : termésjósló nap - "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince.”
• Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - ma csupán egyházi ünnep, az emberek egy időben időjósló napnak is tartották.

Eredete szerint a gyertya az emberi természetünket jelképezi, és azért szenteljük meg a gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. A népszokás szerint, keresztelésig az újszülött mellett világított a gyertya, hogy a „pogánykát" a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében.   

• Február 3. - Balázs-nap : gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.
• Március 12. - Gergely-nap : az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának. A Gergely-járás rendeltetése kezdetben az iskolások toborzása volt. Gergely pápa napja volt a tanévkezdés időpontja. A Gergely-járás iskolába toborzó funkciója idővel formálissá vált, adománygyűjtő, játékos jellege azonban megmaradt.

A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, ekkor tartották egész évben a legtöbb lakodalmat, a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Ez a szokás az evangéliumi kánai mennyegzőre utal. 

A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél, valamint szimbólikusan a sötétség elűzését is jelképezték. A farsang végi téltemetés és tavaszvárás szokása a különböző vidékeken másképp nyilvánul meg.

Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek - sajnos nem sok feljegyzés van erről. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos, hogy a farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.

Magyarország legnevezetesebb farsangi eseménye a „busójárás”, mely egy mohácsi farsangi népszokás, amely eredetileg sokác népszokás volt.

A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

Izgalmas lehetett a farsangozás időszaka, viszont mára már a világ is sokat változott.

Ma én a tavaszt főként a kertben várom, készítem elő a palántákat és a talajt a tavaszi ültetéshez. Nekem ez szívmelengető. Emellett a zsigereimben érzem nap, hogy közeleg a tavasz, ébred a természet...