Álljunk meg egy percre!
Egyre erőteljesebb a belső harmónia iránti vágyunk. Szeretnénk, ha az Ünnepekre kisimulnánk, feltöltődnénk, mégis mintha a külvilág épp ilyenkor pörögne be, teremtené a legnagyobb káoszt körülöttünk.
Mi álljunk meg egy percre, és igyekezzünk magunkban megtalálni a harmóniát. Ezt követően próbáljuk meg állandósítani magunkban, és függetleníteni a külső körülményektől - akár a szerelemtől, a családtól, és a hétköznapi terhektől.
Sokat segít, hogy mindig örülhetünk. Örülhetünk, ha van munkánk, ha egészségesek vagyunk és leginkább annak, ha képesek vagyunk örülni.
Tartsuk a figyelmünket azon, amink épp van, és ne azon, ami nincs.
A mi boldogságunk, a belső harmóniánk ne függjön semmitől és senkitől.
Szabadok vagyunk, eldönthetjük, hogyan éljük meg az eseményeket.
Örüljünk mindennek, ami történik, örüljünk, ha tapasztalatokat szerzünk, és mindig keressük az örömöt!
- ha stresszes a munkánk, keressünk tudatosan minden nap néhány perc örömteli Énidőt, melynek érzéseit mi határozzuk meg
- ha semmire nem jut idő, álljunk meg kicsit és készítsünk örömmel prioritásokat, engedjük el azokat a tevékenységeket, kötelességeket, amik kevésbé fontosak
- ha épp egyedül vagyunk, akkor ne a kapcsolatokra figyeljünk, hát örüljünk másnak
- ha részünk van szerelemben, éljünk belőle, ragyogjon ott mindenben, amihez hozzákezdünk, amivel dolgunk van. Legyen az ember, munka, egy hétköznapi semmiség, töltsük meg vele, viszont ha elmúlik, engedjük el örömmel, és ha jön helyette valami más, akkor éljük meg abban ezt a rajongást, legyünk tőle sikeresek a munkánkban, a sportban, a hobbinkban
Így felfedezhetjük, hogy mindig van minek örülni.
Így önmagunkhoz kerülünk közelebb, ahhoz a belső igazsághoz, hogy az élet csodálatos, hogy szerencsések vagyunk, kiváltságban van részünk, hogy embernek születtünk és mert élünk.
